2012. április 25., szerda

Homokgolyó-csata

Tarifáról már írtam, hogy fantasztikus fehér-arany a homok és legfőképpen tiszta. Olyanannyira, hogy én, aki utáltam a homokot, már kényszert éreztem, hogy mezítláb sétáljak :-) Mindezek tetejében azonban Tarifától északra kisebb-nagyobb területen homokdűnék is vannak - már csak a tevék hiányoznak gyakorlatilag. A gyerekek rettenetesen élvezték, hemperegtek, gurultak lefele a homokban, én pedig teljes nyugalommal viseltem a jelenetet.

Homokdűnék Tarifától északra, Punto Paloma felé


 A reggel felhősen és borusan indult, de mire sikerült összeszednünk magunkat (délre) és indulásra kész voltunk, kilépve az ajtón már gyönyörű kék ég és szikrázó napfény várt ránk. Először felmentünk az első dűnékig, ez kb. 8-10 km Tarifától, ott a gyerekek homokvárat építettek lelkesen. Innen Bolonia felé vettük az irányt, a 340-es útról kb. 6-7 km-en át szélerőművek tucatja között visz be az út, fantasztikus már maga a látvány is. A part annyira szép, hogy még három boci is a homokban feküdt, szinte az emberek között. Azt hittük naívan, hogy itt a világ végén rajtunk kívül alig lesznek, de meglepve tapasztaltuk, hogy vagy 7-8 hatalmas busz is állt a parkolóban - talán osztálykirándulásra jöttek?



A térkép szerint - amire idén ruháztam be és friss - az út a parton felvisz egészen Barbate-ig, de sajnos egy idő után vissza kellett fordulnunk, ugyanis az út le volt zárva mindenféle szöges dróttal, katonai terület címszó alatt. Ha nem lett volna, biztos bevállalom :-) bár elég félelmetes volt a hatalmas sziklák között, és persze látszott, hogy néha bizony omlik is belőle.

Playa Bolonia


Bolonia felett, katonai terülen - legalábbis a tábla szerint :-)



 Úgyhogy visszamentünk a 340-esre, de a gyerekek már úgy 3 után nyüszögtek, hogy éhesek, igy Tahivilla táblánál kiszúrtunk egy éttermet és gyorsan megálltunk. Gondoltuk, hogy nem lesz rossz, mert tele volt kocsival a parkoló, és hely is éppen csak akadt. Kisebb feltűnést keltettünk - fehér nő két gyerekkel :-D - az étterem ugyanis férfiakkal volt tele, akik valószínűleg a szemben fekvő gyárból jönnek át ide ebédelni. Mindenesetre nem zavartattuk magunkat, és nem is bántuk meg, a kaja isteni volt, nagy adag, és annyira olcsó, hogy azt hittem elszámolták magukat. A felszolgáló két lány abszolút segitőkész volt Patriknak is választani ill. jelezni a konyhán, hogy gluténmentesen kérünk mindent, a végén pedig még a megmaradt ásványvizes üveget is a kezünkbe nyomták, hogy nyugodtan vigyük el (jó egy liter megmaradt ugyanis a másfélből).

Immáron tele pocakkal Zahara felé lekanyarodva és végig a parton Barbate-ig, egy furcsa partszakaszon álltunk meg. Azért furcsa, mert egy kőfal mögött valahogy bekúszik a tenger vize, és gyakorlatilag egy kis tavat képez, ami sekélysége miatt nagyon kellemes meleg. 1 férfi és 2 nő sétált vödörrel a kezében és néztük, hogy ugyan mit csinálnak, de aztán köszöntek, odamentünk és mutatták, hogy kagylót gyűjtenek  - evésre (meg rákot). Mikor a rákot mutatta a férfi, akkor kicsit hátrahőköltem, hogy úristen mikor lépek rá egyre, de Ő csak mosolygott :-) Mindenesetre érdekes volt.

Barbate

Barbate, kagylószedés


Igazából egy olyan partszakaszt kerestünk, amiről láttunk egy fényképet a neten még régebben, hogy tele van hatalmas kagylókkal. Nem mintha nem lenne már több vödör gyönyörű kagylónk, de azok ugye más partszakaszról származnak. Így aztán bementünk Barbate centrumába - maga a város jelentéktelen sztem, de a sétányt nagyon szépen megcsinálták, itt is ugyanolyan fehér a homok, és ami meglepett, hogy a víz meglepően meleg, kb. 26-27 fok volt. Így a gyerekek ledobálták a ruháikat, és önfeledten hemperegtek a gyönyörű kristálytiszta vízben - sőt, még én is bemerészkedtem térdig :-D  Alig lehetett őket kiszedni persze, mivel a vízben melegebb volt, mint kint a levegőn - pontosabban meleg volt, csak a légáramlatt miatt hidegebbnek tűnt, mint a víz.

Fürdés az Atlanti óceánban, Barbate-nál


Sokadik megállás, kiszállás-beszállás után gondolkoztam, hogy ha már itt vagyunk, akkor jó lenne elnézni Vejer de la Frontera-ba is, mert az is egy tipikus fehér falu, úgyhogy egy fagyi ígéretével megcéloztuk a centro ciudad-ot :-) Hálát adtam a kocsicserének, ugyanis az utcák annyira keskenyek, hogy tükörtől - tükörig fértünk csak el, nagyobb autóval elég necces lett volna. Persze fagyizót nem találtunk, de a központot sikerült körbejárni, míg szokásunkhoz híven egyszer csak egy igencsak messzemenő hagyományokkal rendelkező cukrászda előtt kötöttünk ki. A gyerekek úgy döntöttek, hogy ez is jó lesz fagyi helyett :-)

Vejer de la Frontera felé, Cabo Faro Trafalgar oldalán


Mivel már későre járt, elmúlt 8 óra is, viszont a nap itt 9 után megy le, mondtam, hogy hazafele ugorjunk ki Puenta Paloma felé - a térkép szerint van kilátó, gondoltam onnan megnézzük a naplementét. Az út homokdűnék között vezet kb. 600 méteren át, így félre kellett állnom, mert a gyerekek könyörögtek, hogy álljunk meg, fel akarnak menni a tetejére és onnan gurulni. :-) Itt jó kis homokcsatát vívtak, homokgolyókkal dobálták a kocsit meg egymást - és még én sem kaptam frászt :-D De a naplemente közelgett, így menni kellett még tovább, de újra egy kapuhoz értünk, ahol meg a "Zona militar" tábla fogadott. Mindegy, gondoltam csak nem lőnek ilyenkor, végül is fogalmam sincs, mi lehet az a terület, mert szimpla lakóházak voltak, bár tény, hogy elég érdekes kivitelben és maga a környék is abszolút furcsa volt. Mintha az abszolút magányt keresők élnék itt napjaikat, de az is lehet, hogy korábban elhagyott házakat tettek magukévá - ezt biztos nem derítem ki egyhamar. A földúton még bementünk 2-3 km-t, de aztán nem volt már értelme továbbmenni. Mindenesetre ez a nap is kalandosra sikeredett :-) Holnap is visszanézünk, most nem szálltam ki ezen a részen is fotózni, de feltett szándékom, hogy akár valahogy lesétáljunk ott is a partra. Talán nem esznek meg minket :-)

Holnap már tényleg berakom a képeket is, csak egyelőre egy mobilnetre kényszerülök 236 kbps sebességgel, úgyhogy örülök, hogy alapdolgok mennek. Igy is kint lóg az erkélyen a laptop, remélem nem fog leesni :-D

Cabo Faro Trafalgar










1 megjegyzés: