Szívem szerint még a piros-fehér bácsit (így neveztem el magamban) is lefényképeztem volna, akinek az egyik fele hosszában elvágva pecsenyevörös, a másik pedig hófehér volt. Nem tudom, hogy csinálta, de szerintem elég necces volt :-)
Fagyiztunk egyet, de az Estepona-i meg a Marbella-i fagyikat persze nem verte; aki máshoz szokott - Anyu is - annak viszont simán bejöhet. Az óvárosban tettünk egy nagy kört, nekem kicsit Palma-feelingem volt az épületek stílusa láttán. Az üzletek viszont határozottan elegánsabbak, mint sok máshol - mondjuk Torremolinos-ban a strand melletti utcák -, és közel sincs annyi bóvli. Igaz, néhány igazán különleges üzletet nem is engedtek lefotózni - nagy kár szerintem.
Legyezőbolt különlegesebbnél különlegesebb legyezőkkel |
Minden fehér bolt :-) |
Nerja-ból felmentünk a hegyekbe, Frigiliana-ba - az útikönyv szerint ezt a falut '92-ben az év legszebb andalúz falujának választották! Nos, ezen nem lehet csodálkozni, lenyűgözötten sétáltunk a faluban és szinte az összes kapualjat, házat, kis utcát le lehetett volna fényképezni, annyira csodálatos mindegyik. Ha Costa del Sol, akkor ide abszolút kötelező elmenni - már aki szereti az ilyen helyeket.
Itt kávéztunk :-) |
ELADÓ! :-) |
Én még tudtam volna időzni, de ugye minél többen vagyunk, annál többen tudnak nyűgösködni :-) Persze Anyukám a tavalyi balesete miatt kénytelen visszafogottabb lenni, viszont most hogy itt van, furcsa mód a gyerekek is többet jajveszékelnek - ha hárman vagyunk, egy mukkjuk sincs.
Visszafele úton még - ha már ott járunk alapon - a Nerja-i cseppkőbarlangba is ellátogattunk. Nem túl korrekt módon ősi barlangrajzokkal hívogatják a turistákat, csak éppen az nem szerepel sehol, hogy az elzárt területen van és nem lehet megnézni. Ez már csak azért is kitolás, mert szegény Lindának is ezt harangoztam be és várta - persze, a barlang nagyon szép, de akkor is.....
A képek nem sikerültek, vakuval fotózni sajnos tilos. Kb. 1 km-es körutat lehet megtenni a barlangban, ahol koncerteket is szoktak tartani.
A barlangban nincs hideg, főleg, hogy le-fel kell lépcsőzni, úgyhogy nem kell hozzá beöltözni :-)
Végül teljesen véletlenül találtunk rá az aquadukt-ra, mely a 19. században épült és egy cukorgyárhoz szállította a vizet.
Spanyolországban nemcsak a tenger és a hegyek, de a látnivalók is valahogy végtelennek tűnnek. Én maradtam volna még egy napot, szívesen töltöttem volna még egy éjszakát Frigiliana-ban akár, de rajtam kívül mindenki haza akart menni :-(
Ismét csodaszép helyen jártatok. Egyszer nekünk is kellene errefelé nyaralni, de bevallom, fogalmam sincs, merre vagytok, mert eddig még nem érdekelt annyira, hogy elővettem volna a térképet vagy megjegyeztem volna egyetlen helységnevet is. De a blogod meglesz, utólag is ki tudom majd jegyzetelni, ha egyszer valóban arra mennénk.
VálaszTörlésEz az utolsó falu nekem néha még görögösnek is hatott a kék-fehérek miatt. Jajj, nagyon nyaralásdeficitem van már. puszi