Majd holnap.....

G-vel péntekre egyeztettük a "nagy találkozót", Tündiék ugyanis szerették volna lefixálni a lakást és tisztázni mindent ezzel kapcsolatban. De, itt soha ritkán fordul elő, hogy valami elsőre úgy legyen, ahogy ígérik, és persze nem tévedtünk sokat: délután 5-kor jött a telefon, hogy majd holnap, mert közbejött valami nagyon fontos esemény. Ma este 7 körül kezdtek felmerülni a kétségeink, hogy ez bizony ma sem fog összejönni, mert se telefon nem jött G-től, se email. 19.30. még mindig sehol senki. Éppen kint dumáltunk a teraszon, amikor megpillantottuk őt lent a kertben - hurrá. Már korábban volt róla szó, hogy kellenek profi képek a lakásokról és végül is azért (is) jött volna, hogy ennek részleteit megbeszéljük, ehhez képest az ismerkedés úgy indult, hogy G berobogott, gyorsan elhadarta, hogy akkor mehetünk át fotózni a másik ház másik lakásába, úgyhogy a meglepetéstől leesett szájjal már baktattunk is át a másik épületbe. A lakásban kb. 4 vagy 6 meleg pasi lakik, akiből a fő házigazda először totál lerökönyödött, hogy mi levesszük az előszobában a cipőinket. :-) Tündiék rohantak fotózni, mert a fényviszonyok már erősen romlottak, úgyhogy az arannyal teleaggatott pasi (aki amúgy női szerepet alakíthat így ránézésre, de nem értek hozzá :-D ) elkezdett mulatni meg tiltakozni, hogy le ne vegyem a cipőmet. A nappaliban az asztalon egy perzsamacska ült egy szép piros párnán, a pasi kezében meg egy kg-s kenyér méretű csivava, akivel folyamatosan nyalakodtak. Muris volt, mindig vigyorgott meg furán artikulált. Közben besétált egy minden oldalról nőnek kinéző pasi, megfogott és elvitt egy kulcsot, valószínűleg ő is ebben a lakásban lakik. Nyárra elmennek, de októberben visszatérnek, ahogy a beszélgetésből kiderült. Ha nem hadarnak, keveset már megértek a spanyolból. Jó kérdés, hogy ebből mikorra lesz beszélgetés?!

Miután végeztünk a fotózással, átjöttünk hozzánk. Kiváncsi voltam, hogy G leveszi e a cipőjét, ahogy tőlünk látja, és mivel ő maradt leghátul, követte a többiek példáját és mosolyogva megjegyezte, hogy Spanyolországban az a szokás, hogy csináld azt, amit mások csinálnak (gyanítom, hogy ilyen hülye szokással, mint a cipőlevétel, sok spanyolnál még biztosan nem találkozott).  Tibor elrohant még néhány üveg sörért, úgy gondoltuk, az sokat segít a beszélgetések pozitív kimenetelében :-)
Az este jó hangulatban telt, T csinált nekünk tapas-t, chipseltünk, söröztünk/sangriáztunk, majd alig egy órája  kaptam egy dicsérő emailt, hogy G nagyon köszöni a szívélyes vendéglátást meg a szép estét a magyar társasággal :-) Remélem, egyéb pozitív hatása is lesz majd még ennek! (írni nem tudok mostanában, ennek oka a sangria mennyiségében rejlik :-D )