2012. június 21., csütörtök

Hiánypótlás

Flögi mai "reklamációja" után úgy döntöttem, hogy akkor egy kicsit írok bővebben magamról, magunkról meg arról, hogy is jutottunk ide, mert ez állítólag nem annyira derül ki a korábbi bejegyzésekből (én már nem nagyon emlékszem milyen mélységben osztottam meg dolgokat).
Eredetileg nem terveztem blogírást, de mindig mindenki várta, hogy mi van velünk, ezért párnaponta írtam emailes naplót és küldözgettem ki a leveleket. Aztán valaki felvetette, hogy írhatnék blogot is, ami nekem elég furcsa volt először (így utólag), hogy most kitárom az életemet az egész világ előtt és nyitott könyv lesz az életem. Szerintem azóta viszont fordult a kocka, a korábbi naplóolvasók elmaradtak, de lett sok új ismeretlen ismerős, és ez nagyon jó :-)
Jöjjek akkor én. Elég speciális eset vagyok, azt mondhatom. Abba az 1%-ba tartozom, aki széllel szembe megy folyamatosan :-) Amiről 99%-nak egy véleménye van, nekem biztos az ellenkezője.Eddig még bejött...:-)
Mindig elég önálló voltam, 22 éves koromban mentem ki Ausztriába dolgozni, ott tanultam meg németül is. Jó volt, de 8 év után elég. Fél év tömény munka (vendéglátós vállalkozás, szezoni) után fél év tömény szabadság, úgyhogy ezek nagyon jó idők voltak, nem cseréltem volna semmi másra. Világot láttam, nagyon sokat utaztam. Aki szintén szeret utazni, annak nem kell mondanom, hogy ezek olyan pluszt adnak az embernek, amit szerintem máshol nem lehet felcsipegetni. 2001-ben ismerkedtem meg J-vel, azóta többnyire együtt utazunk, 2003-ban bővült a család Lindával és 2007 végén született Patrik. Mivel gyerekkel nem lehetett már Ausztriában azt a munkát végezni napi tizenakárhány órában, ezért önállósítottam magam, az első szülés óta gyakorlatilag otthon dolgozom. Munka téren sajnos nem vagyok könnyű eset, soha nem volt főnököm, nem kellett alkalmazkodnom, de nem is vagyok az a típus, aki könnyen viselné, hogy irányítják :-D Úgyhogy megkíméltem pár embert magamtól.
Azt mondják nem könnyű velem élni, mert elég határozott elképzelésem van mindenről és abból nem tudok engedni (most mit csináljak, ha az úgy jó és kész???).
Jól elvagyok magamban is, szükségem van sok egyedüllétre (na ebből most semmi sincs 7 hónapja), de ugyanakkor imádom az együttfőzős-dumálgatós összejöveteleket.
A gyerekek közül Linda a nehéz eset (hiába, én is az voltam), Patrikkal nagyon egyszerű fiú létére, roppant szófogadó (és nem rombol :-)) ).
Hogy kerültünk ide?
Tavaly februárban jöttünk ki J-vel egy egyhetes körútra, bejártuk a déli részt és fellángolt a korábbi szerelem Spanyolország iránt. Otthon kezdtek rosszabbul alakulni a dolgok, tudtam, hogy váltani kell, ezért aztán agyaltam egy sort, mit lehetne itt csinálni. Sok ötlet volt, maradt az utazáshoz kapcsolódó, mégis abban vagyok "otthon" és imádom az utazásszervezést. Bár próbáltak eltéríteni Barcelonában élő magyarok (akik azóta hazaköltöztek), de ha én egyszer valamit a fejembe veszek, arról úgysem lehet már lebeszélni. Októberben lejöttünk barátokkal megnézni a házat (egy osztrák barátunké a ház, aki nem lakik itt), mégis mire készüljek, mit hozzak és a helybe azonnal beleszerettem. A házba nem első pillanatban, úgy éreztem, itt nem lehet lakni hónapokra, de másnap reggel mikor felébredtem és megtaláltam a mosógépet, tudtam, hogy nincs akadály :-) Rozi nincs (mosogatógép), de még ez sem okozott problémát (pedig otthon nem tudtam elképzelni az életet mosogatógép nélkül, huh). Mondom én, mindenhez tudok alkalmazkodni :-)
November elején pedig megérkeztem a gyerekekkel és Anyuval, a kocsit Apukám és Öcsém hozta le. Anyu kétszer 1 hónapot tudott itt tölteni, voltak barátok, barátnők, eltelt hamar az idő.
Szerintem nem csináltam belőle nagy problémát, amit lehet egyszerűen is, azt nem kell túlbonyolítani :-)
A gyerekek itt nem járnak iskolába, oviba, ezt így terveztem, mert nem tudtam, mennyire jön be az itteni élet, hogy érezzük magunkat. Patrikot amúgy sem vittem volna semmiképp. Linda magántanulói státuszban velem tanul és vizsgázik (remélem hamarosan).
Ha bármi kérdés lenne még, csak nyugodtan. :-)

3 megjegyzés:

  1. Szia Enikő!
    Köszi! :-)
    Hűha, két hasonlóság: én is, amit elhatározok, abból nem engedek, nehéz velem élni és én is mindennek ellentmondok, más a véleményem, mint az átlagnak. :-)
    Nekem van mosógatógépem, de sosem használom, mert két emberre fölösleges, csak akkor, ha sok vendég jön. :-)
    Oké, akkor ami nem tiszta még, hogy a párod niincs ott, azaz ő otthon dolgozik (azért, hogy ti ott lehessetek muna nélkül??). Nem vagytok együtt, meddig lehet ezt így bírni?
    Ezt a magántanulósdit nem ismerem, erről mesélhetnél, hogy működik ez, ki ellenőrzi ezt felülről, hogy valóban halad-e a gyerek? Mert hát az iskola kötelező, gondolom ellenőrzik valahogy.
    a blogod első 3 hónapját olvastam tegnap át,majd folytatom, ha lesz időm, végigolvasom.
    üdv, Andi :-)

    VálaszTörlés
  2. Andi, hova tudok írni emailt Neked? :-)

    VálaszTörlés
  3. Az életemmünchenben blogba ki van téve a napraforgóbarejtve egy mailcím, oda, aztán majd írok vissza a rendesről. köszi

    VálaszTörlés