Shopping-mánia

Na nem az enyém :-) Este jó szokásunkhoz híven lemegyünk az Arenalra, zajlik az élet persze, hiába van este 9 óra meg 1/2 10, a parti játszóterek a homokban tele vannak gyerekkel, mintha másnap nem is kéne iskolába menniük. A magyarországi szülők zöme biztos sokkot kapna, hogy este 10-kor még mit keres az utcán gyerek. Patrik meg J kimentek focizni a homokba, Linda velem akart sétálni egy kicsit, meg beszélgetni, így elindultunk a soron. Nyárra való tekintettel megjelentek az asztalokat felállító mindenféle árusok, úgyhogy vesztemre az lett a kettes magányból, hogy végig kellett néznem az összes kis apróságot, be kellett mennem a Mario-ba aki mindenféle kinai vacak játékokat árul, meg egy halom strandcuccot és mindent egyesével végignézni....és szegény Linda mindig áradozik, hogy "hú anya ezt nézd milyen klassz", az eladónő meg "natural, no plastic" (tengeri csillag), meg "odanézz, azta milyen jó". Én pedig bevallom, hogy görcsben áll a gyomrom, mert annyira de annyira utálok így nézelődni, meg vásárolni, hogy tudom, úgyse veszek semmit! :-) Tudom persze, hogy a nők szeretnek vásárolni, Linda is szeret(ne), meg Ő majd ilyen lesz, hogy órákig nézi ezeket a kis ékszereket, meg csecsebecséket, ó anyám, majd 8 év múlva valaki más kap sokkot ettől :-D Aztán még be kellett menni az ALE HOP-ba - ez nekem itt a kínaiak luxus boltja, mindegyikben egy tehén áll az ajtóban és lehet kolompolni a nyakába akasztott csengővel - és mindig elképek, hogy mennyi marhaságot képesek kitalálni és eladni....na hiába, nem én vagyok a fogyasztói társadalom gyöngye ;-)
Mindenesetre a végén megkérdezte a lányom, hogy én miért utálok ennyire vásárolni, de nem tudtam rá mit mondani :-)