mármint engem/minket, haza. Nagyon kevesen szokták érteni, az élet azonban valóban mindig mutatja az utat, hogy hol a helyünk, merre kell mennünk. Tavaly minden jel Spanyolországra mutatott és gyakorlatilag zökkenőmentesen történt minden. Most pedig, hogy nem mindenki osztja, hogy itt kéne maradnunk jelen gazdasági helyzetben, mindenféle megmagyarázhatatlan dolgok történnek ami egyértelművé teszi az irányt - maradni kell. Természetesen én tudtam eddig is, csak nem volt, aki egyetértsen velem :-)
Bár úgy volt, hogy ma ilyenkor már úton leszünk Mo. felé, drága jószágom megint közbeszólt - nem megyünk sehova. Pontosabban megyünk, mert muszáj, de repülővel.... valamikor jövő héten talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése