2012. június 9., szombat

A kis sziklamászó

J mindíg be van sózva, hogy menjünk valahova, ha már úgy alakult, hogy még mindíg itt vagyunk, úgyhogy megszavaztuk Granadellát, itt van 5 percre tőlünk. Nem volt nagyon meleg se ma, sőt, délutánra feltámadt a szél is, így tökéletes kiránduláshoz. Persze az nálunk ilyenkor nem megy, hogy csak úgy fekszünk a parton vagy simán elvagyunk, a gyerekek dobálják a kavicsot a tengerbe, nem, ilyenkor menni kell :-) Castell Granadellát leszavaztam, az túl hosszú lett volna - már jártunk ott februárban Bogival, ld. korábbi bejegyzésben -, úgyhogy nem maradt más választás, mint a közeli barlang (pontosabban csak mélyedés), amihez végig kellett mászni a sziklákon, itt:


Innen a nagy sziklától indultunk és körben a víz mellett a sziklás-köves részen mentünk végig egészen a kép közepétől kicsit balra elhelyezkedő mélyedésig egy 4,5 éves gyerekkel. Nos szerintem kiderülhetett eddig is, hogy nem vagyok egy paramami, de azért nem feltétlenül vállalok be rizikósabb dolgokat, márpedig ilyen helyeken azért eszembe szokott jutni, hogy mi van akkor, ha épp most készül leesni valami nagyobb kődarab fentről vagy rálépünk egyre ami megbillen, meg amúgy is, sztem az ilyen terep nem egy ekkora gyereknek való, még akkor sem, ha Ő maga nem fél (még jó, sztem ilyenkor még nincs bennünk félelemérzet). Végül beleegyeztem, J vitte kézenfogva és persze ilyenkor folyamatosan mondom, hogy vigyázz rá, fogd erősen a kezét, nehogy elessen, stb. (biztos élvezi hallgatni :-D ). Egyedül amúgy imádom az ilyen részeket, de erre sajnos nem sok lehetőségem nyílt, lévén egyedül voltam az ittlétünk nagyobb részében a két gyerekkel.

Hősünk :-)


A "terep"

Kelet és nyugati irányban egyaránt amúgy tele van mélyedésekkel, kisebb-nagyobb barlangokkal a sziklás partoldal, persze nem mindegyik közelíthető meg könnyen, valamelyik kizárólag hajóval.





Ez már a fenti képen a Torre Amboló, ide csak egy hosszú meredek lépcsőn lehet lemenni meg egy keskeny ösvényen, és csak itt ezen a sziklás részen lehet kifeküdni kicsit. J és Linda lementek, mi nem vállaltuk be Patrikkal, mert aztán felfele cipelhettem volna :-) Az ilyen részeken elég sokszor szoktak polipokat fogni szigonnyal, hozta is az egyik fiú a vacsoraadagot az oldalán himbálózva. Néztem a társaságot amúgy, nem semmi cuccot lecipeltek, töménytelen mennyiségű sörtől kezdve az 5l-es vizeken át  (ezt a felfele cipelt szeméthegyből ítéltem meg :-D) a kutyakajáig szerintem egy hétre való élelmiszercsomaggal szerelkezhettek fel. Hazafele úton még gyorsan kinéztünk magunknak egy jó kis villát - imádom, amikor úgy oldják meg a medencéket egy-egy családi háznál, hogy az ember szinte kifolyik belőle egyenesen a tengerbe! :-) Azt hiszem a villa egyelőre álom marad, miután a lottó 5-öst nem a családom játékszenvedélyesebb tagjai nyerték, de sebaj, úgyis azt olvastam, hogy a sok pénz sokszor szerencsétlenséggel jár és az ember nem is tudja ilyenkor hogyan kezelni, ha rászakad 4 milliárd forint, úgyhogy végül is örülhetek, nem?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése