Nosztalgia 1.

Tegnap, ahogy a reptértől autóztunk be az Üllői úton, felidéztem első spanyolországi utamat és egész sok "kép" beugrott, gondoltam, leírom, most két hónapig úgyis a közeli-távoli emlékekből kell éljek :-)

94-ben egy kétéves nappali suli második évét tapostam éppen, amikor úgy március táján az egyik osztálytársam jött egy nap a hírrel, hogy egy fordító ismerőse keres valakit, aki diktálás után gépelne neki. Én persze egyből kaptam az alkalmon, mert akkor már együtt éltem az akkori párommal és engem nagyon zavart a tudat, hogy "eltartott" vagyok, suliba járok, de nem tudok hozzájárulni a közöshöz. Így szépen elkezdtem dolgozni, gépelni tudtam, németül is, így történt, hogy megengedhettük magunknak, hogy gondolkozzunk egy komolyabb utazásban. A választásunk Spanyolországra esett (már nem tudom hogy miért). Akkor még nem hálózott be minket az internet, így az Eurotours által szervezett útra fizettünk be egyéni utazással a Costa Brava-ra, 11000 Ft/fő/hét fizettünk teljes ellátással, ami már akkor is nagyon jó árnak számított és erre 18 év után is még emlékszem :-) A hotel nevét elfelejtettem, de most megnéztem a google-n street view-val és rögtön kapcsoltam  - a Cartago Nova-ban voltunk Malgrat de Mar-ban.

Svájcon át mentünk, és takarékos turisták lévén még dízel üzemanyagot is vittünk magunkkal, a műanyag kannától pedig valahol megszabadultunk. Az első éjjelt Luzern-ben a tó partján töltöttük a kempingben, egy sátorban (Camping Lido). A makulátlanul tiszta zuhanyzóra a mai napig emlékszem, egy egyfrankost kellett bedobni a zuhanyzáshoz.
A tengert Franciaországban, Séte-nél pillantottuk meg először, ez is maradandó élmény volt, én akkor láttam először a Földközi-tengert. Annyi még előttem van, hogy Girona-ba bementünk egy halpiacra és iszonyú halszag volt és el voltunk ájulva, mert addig ilyet itthon Magyarországon még ugye nem nagyon láttunk.


A hotelben reggelente ámultunk, hogy a sok nyugdíjas - mert szeptember közepén gyakorlatilag nyugdíjasokkal volt tele a hotel, átlagéletkor 65 év, bár mi javítottuk a statisztikát - miféle kombinációkat képes kihozni a büfé adta lehetőségekből (sonkás kenyér lekvárral, tojás müzlivel, és hasonlók).
Mivel kocsival mentünk, így szabadon jöttünk-mentünk, a tengerparton sok időt nem töltöttünk, főleg, hogy a hosszú homokos parton sorra hozták ki a vízben ejtett polipokat.
Átmentünk Barcelonába, ami akkor nem nyerte el igazán a tetszésemet, ráadásul egy kellemetlen élménnyel is párosult. Jártunk Montserrat-on, ez gyönyörű volt, ma napig mindenkinek ajánlom, akinek ide szervezek utat :-) Életem első Aquaparkját is megejtettük - ez nagyon jó volt, de a speedy csúzda felért egy bélmosással ( ezt most nem fejteném ki bővebben :-D ).
Hazafelé Andorra, Nizza, Cannes és Monaco szerepelt még a programban, majd valahol a hegyek között akartunk átmenni Svájc felé. Igen ám, de mint utólag kiderült, egy lényeges tábla elkerülte a figyelmünket. Mentünk fel a hegyre szerpentinúton, fogytak a házak, fogytak a legelésző állatok, gyanús volt az egész. GPS akkoriban még ugye nem volt, csak papírtérkép, de még mobiltelefon sem. Hosszú idő után mikor már nagyon magasan jártunk, egy nagyon-nagyon öreg bácsi jött szembe az úton nagyon-nagyon sok birkával a háta mögött - nem tudom, Ő vagy mi lepődtünk meg jobban. Jobbra-balra egy-egy elhagyatott kőház, és sziklás-kopár terep. Egyszer csak elkezdett szállingózni a hó. Még mindig nem kapcsoltunk persze, mentünk még feljebb, már úgy tűnt, hogy nem vagyunk messze a legmagasabb ponttól. Egyszer csak az úton is megjelent a hó, először csak foltokban, majd később jónéhány centiben mérthetően. Ennek fele sem volt tréfa, nyári gumival, hólánc nélkül - nyaralni mentünk, eszünkbe se jutott szeptemberben hólánccal készülni. Végül nem volt más választásunk, vissza kellett fordulnunk, ami a hóban és a korlát nélküli szerpentinúton külön izgalmas volt. Mikor lejöttünk a hegyről, akkor láttuk meg a táblát, hogy a hágó a havazás miatt le is van zárva.. Elvesztettünk jó pár órát, de nyertünk életre szóló emléket :-)
Visszamentünk a rendes útra, a Route Napoleon-ra, azon mentünk végig Grenoble irányába, Genfen át. Interlakenben egy bácsi leszólított minket a magyar rendszám láttán - magyarok ugye mindenhol vannak. Libegővel felmentünk Grindelwald-ba, megnéztük a gleccsert, sétáltunk egyet - gyönyörű volt, mondanom sem kell.
Az egész utat minden költőpénzzel együtt 36ezer forintból hoztuk ki, erre már csak azért is emlékszem ilyen pontosan, mert egy hónapi munkámból megvolt a majdnem két hetesre nyúlt utazás ára. És persze nagyon büszke is voltam magamra, hogy 22 évesen önerőből tudtam finanszírozni az egészet ;-)
Sajnos digitális fotók akkor még nem voltak, de igyekszem bescannelni néhány képet és utólag majd berakom. Az albumot viszont átlapozom most izibe :-)

* utóirat: a sorrend kicsit félresikerült, így hogy most néztem az albumot :-) Odaúton jártunk Interlakenben és Grindelwaldban. A hotel neve stimmel, a fényképeken megtaláltam. A havas hegyen ahol visszafordultunk, nevetve hógolyóztunk (erre sem emlékeztem).