2012. november 29., csütörtök

1 év

Az egész úgy kezdődött, hogy 2011 februárjában elég hirtelen ötlettől vezérelve kijöttünk J-vel egy bő hétre Andalúziába. Alicante-ban szálltunk le - Pozsonyból indulva -, onnan bérautóval terveztük bejárni ami belefér egy hétbe. A hazamenetel után a szívem folyamatosan visszavágyott és akkor vettem a fejembe, hogy szeretnék ideköltözni. Én amúgy elég ad hoc módon működöm, persze ez nem azt jelenti, hogy nem gondolom át a dolgot, de ha valamit a fejembe veszek, arról engem nemigen lehet lebeszélni. Az elképzeléseket tettek követték, így már több, mint egy éve vagyunk itt Spanyolban.
Nem voltak nagy elvárasaim, én azt mondtam, hogy ha nem jön össze amit kigondoltam, akkor legalább nyaraltam egy jót, de kudarcként biztos nem fogom megélni, nem az a típus vagyok. Akkor a sors ennyit szánt nekem és kész :-)
Nos, a sorsnak én igazán hálás vagyok, és még mindig itt vagyunk. Nem tudnék személy szerint kudarcról beszélni, ami problémák adódtak (ez zömében az autónkkal volt, de hiába nem mai darab), azt végül meg tudtam oldani. Nem éreztem, nem éreztette soha senki, hogy én "csak" egy külföldi vagyok, igaz, mindig olyan helyen laktunk, ahol eleve nem a spanyolok tették ki a lakosság nagyobb részét.
Ha jövünk-megyünk, nyilván szóba elegyedünk emberekkel, de én nem vágytam arra, hogy itt akár helyivel, akár itt lakó angollal/némettel szorosabb kapcsolat - teszem azt barátság - alakuljon ki. Otthon vannak a barátaim, elég sűrűn van látogatónk is, talán ezért is. Innen nézve eléggé "magamnakvaló" vagyok, de többször írtam már, hogy nem vagyok sem társ, sem társaságfüggő, úgy jó, ahogy éppen van :-) Ha van társaság az is jó, ha nincs, akkor is feltalálom magam és nem kesergek magamban soha.
Hozzám úgyis zömében azok állnak közel, akikkel általában egy a véleményünk a dolgokról, legyen az gyereknevelés, barátság; azokkal vagyok egy hullámhosszon, akik a tetteimet meg tudják érteni, márpedig ilyen nem sok akad :-) Egyedül Judit az, aki teljes egészében osztja, elfogadja ezt a helyzetet, tudja, hogy miért csinálom és támogat, hogy nem állok be a "sorba" és próbálok megfelelni a kimondatlan társadalmi elvárásoknak.
Egy szó mint száz, én a mai napig nagyon jól érzem magam itt. Tény, hogy azt simán el tudnám képzelni, hogy miután itt már mindent bejártunk, mondjuk leköltözünk Teneriffére, vagy Lanzarote-ra néhány hónapra :-D Vagy kipróbálnám a portugál partokat, felmennék Porto közelébe; Asturias, Biscaya öböl - ezek mind nagyon-nagyon vonzó helyek még, ahol jó lenne eltölteni néhány hónapot - na de ne legyek telhetetlen, valahol meg kell(??) állapodni....
Na, majd ha meglesz a lakóautóm, akkor nekivágok ;-)

2 megjegyzés:

  1. Szia Enikő, olyan jó, hogy azt teszed, amit tetszik neked - ezért kicsit irigyellek, m ert azért nehét olyan munkát találni, amit bárhonnan csinálhat az ember. Sajnos a munkánk határozza meg az egész életünk menetét, ha ez nem így lenne, mi is már ugyanezt csinálnánk, mint te. üdv: Andi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Andi, igen, jó, ha az ember ki tudja zárni a külvilágot és nem "izgatja", hogy mit szólnak mások :-) Kis kreatív gondolkodás - amúgy az idősgondozás itt is működne akár még más formában is, sztem. Üdv, Enikő

      Törlés