2012. november 3., szombat

Barátságok

Linda alig volt kétéves, mikor bekerült az óvodában a minicsoportba. Érezhetően nagyon vágyott már gyerektársaságra és úgy döntöttem, hogy egy fél napos tartózkodás nem fog ártani egyikünknek sem.A játszótereken mindig a nagyobbakhoz csatlakozott és órákig képes volt ügyet sem vetve ránk velük játszani, utánozni amit csinálnak.
Június eleje volt, amikor megtaláltam álmaim oviját. Nagyon szimpatikus volt a gondozónő,a nagy udvar, a sok-sok motor, mindenféle játék, és nem utolsósorban a tisztaság, a gondozott épület.  Mivel az óvodát nemrégen nyitották, így Linda az első héten gyakorlatilag egyedül  volt a gondozónővel. A beszoktatás nem volt gond, nem volt sírás. Második héten érkezett meg Emese, akivel rögtön nagyon jó barátnők lettek. Jó két hétig eleve ketten voltak csak a csoportban, tehát egyikük sem tudott volna igazán mással játszani. Szeptembertől aztán jöttek a többiek és a terem megtelt, igaz minicsoport lévén csak 10-12 gyerek volt folyamatosan. Linda és Emese továbbra is elválaszthatatlanok voltak, és csak néha-néha csatlakozott Hozzájuk Szonja és Eszter. Mivel Linda évvesztes, így a minicsoportot két évig járta és csak 4 évesen lett úgymond normál kiscsoportos. Emese azonban ekkor átkerült egy másik óvodába és búcsút vettek egymástól a lányok.Bár Emese anyukájával egyeztettünk, hogy néha-néha találkozunk, valahogy az élet másképp döntött és egy szülinapi bulit leszámítva Emesével sajnos nem találkoztunk többet. Innentől kezdve Szonja, Eszter és Linda voltak a hármas klikk, kizárólag hármasban játszottak és az óvónéninek sokszor kellett közbeavatkozni, hogy másokat is bevonjanak a játékukba. A három lány kapcsolata már közel sem volt felhőtlen, sokszor előfordult, hogy a hármasból az egyik kirekesztettnek érezte magát. Majd jött egy év, Patrik születése után, amikor oviváltásra került sor, úgy gondoltam, hogy macerás lenne bejárni egy kis csecsemő mellől. Egy év kimaradt, de szintén a legjobb helyre került, az egyetlen gond annyi volt az új ovival, hogy nem volt Linda korú kislány, csak picik :-) Így utolsó ovis évre visszakerült a régi ovijába, a régi csoportba. Időközben Szonja és Eszter szintén már másik oviba mentek át, pont a távolság miatt ők is, így Szofi lett a legjobb barátnő, aki szintén itt kezdte a Pinokkióban, de a középső csoportból Ő is kikerült, majd ugyanakkor mikor mi, visszahozták az oviba. Itt már könnyebb volt a dolgunk, reggel Szofi anyukája vitte Lindát is, délután meg én hoztam a lányokat, sokat voltak együtt. Mentünk együtt nyaralni, együtt voltunk Gardaland-ban, Németországban vidámparkos túrán, majd úgy alakult, hogy egy iskolát is választottunk. Lindának biztonságot adott, hogy van ismerős és nem egyedül kell járni az ismerkedős szombati délutánokra.  Elkezdődött szeptemberben az iskola, Linda pedig megismerte a többi lányt is, kinyílt, magabiztosabb lett és kicsit eltávolódott Szofitól. Új barátságok születtek, de aminek nagyon örültem, hogy Linda éves értékelőjében az szerepelt, hogy Linda a kapocs a fiúk és a lányok között, mert Ő volt az egyetlen szinte, aki mindenkivel jóban volt az osztályban. Az idő múlásával egyes barátságok mélyültek, mások lazábbak lettek, és így történt, hogy mára már Janka a legeslegjobb barátnő - és mindketten így is gondolják, tehát kölcsönös a dolog. Ő az egyetlen eddig az elmúlt évek során, akivel soha, egyetlen percre sem veszekedtek, nem volt köztük nézeteltérés, de még apró vita sem. Soha nem volt "sok" a másikból: a januári két hét Javea-ban és a mostani két hét is itt úgy telt el, hogy soha egy percre sem unták egymást, nem vágytak kis különlétre.
Tegnap este volt is kis elkeseredés, hogy Janka elment, de a napok gyorsan telnek és hamarosan mi is hazalátogatunk.

Én azt gondolom most, hogy nem tudhatjuk, mit hoz az élet, de meggyőződésem, hogy ez a barátság már akár életreszóló is lehet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése