2012. november 11., vasárnap

Idegölő napok

Kemény 3-4 napon vagyunk túl, melynek Kriszti akaratlanul is részese lett. Csütörtökön J egész nap azzal bajlódott, hogy a laptopom segítségével egy pendrive-ról bootolható környezetett alakítson ki. Nem tudjuk, nem tudom mi történt, délután 4-kor  lecsuktam a gépet, elindultunk Lindával a kedvenc kávézónkba Estepona-ba, hogy én ott nyugodtabban dolgozhassak Ő meg tanul. Kávé-süti rendel, gép kinyit - igen ám, de az OP nem akar indulni. Próbálom többször, sehogy. Itt haltam meg először. Hazajövök, persze pampogok egy sort, hogy most mi történhetett, nem csinált e valami olyan műveletet, amitől leírtott mindent a gépemről. Tanácstalanok voltunk, de nem tudtunk mit csinálni, mert az asztali gépünk vinyója is épp néhány hetet megadta magát és nincs 3.gépünk. Öcsém rendszergazda, így az Ő tanácsára annyit tudtunk megbeszélni, hogy kivesszük a vinyót a laptopból, veszünk egy keretet, amibe belerakjuk és külső drive-ként  USB-n át megnézzük Kriszti gépén keresztül, hogy mi lehet a gond.
Péntek reggel Fuengirola-ban az elektronikai boltnál találkozunk és megvesszük a szükséges eszközt. Néha szakad az eső, aztán meg kisüt a nap, persze tiszta ideg vagyok. Nagy a tét, mert trehány módon nem mentem le rendszeresen a cuccaimat, és gyakorlatilag az életem van a gépben. Letöltjük a Teamviewer szuper kis programot (ez itt a reklám helye), aminek a segítségével a Tesóm be tud lépni a gépre és gyakorlatilag bármit el tud végezni, ugyanúgy,mintha Ő ülne a gép előtt. Vinyót kivesszük, összekötjük a Kriszti gépével, de nem ismeri fel.Amit sikerül megnéznie, és ez a második nagyon rossz hír, amitől meghalok újra - hogy a vinyó úgy néz ki, mintha leformattálták volna. Jön a kérdés, hogyan tovább. Krisztinek van vinyója, amit elvileg be tudunk tenni az én laptopomba, ezzel próbálkozunk, de a Vista nem indul. Úgy dönt, hogy a fiúkkal lejön hétvégére hozzánk, a gyerekek tudnak játszani, nekünk meg van egy megoldandó feladatunk. Kora estére érünk le, felszerelkezve a szükséges szerszámokkal és kábelekkel. A következő terv az, hogy csinálunk egy bootolható pendrive-ot vagy a vinyójára ugyanezt; Öcsém átküld egy W7-et, hogy legyen OP. Persze annak idején amit csinált nekem backup-ot, az nincs itt :-(  Mivel nagy a fájl és mobilneten keresztül sok óra lenne a letöltés, átmegyünk  a kávézóba Estepona-ba. Minden jól megy, töltjük le az adatot. 9 után már senki sincs a kávézóban rajtunk kívül és pakolnak, készülnek bezárni. Megkérdezzük, 21.30-kor zárnak, szuper, akkor még van fél óránk. Zárás előtt 10 perccel már kisétálunk és kintről folytatjuk a hajrázást, mert K közben megkérdezte, hogy a netet is lekapcsolják záráskor. Hol gyorsan, hol lassabban jönnek az adatok, totál hajrában vagyunk, elvileg belefér az időbe, de lassítja a hálózatot, hogy egy liba a rózsaszinű (malacrózsaszínű!!!) okostelefonján bájcseveg - pontosabban videocseveg - talán a pasijával. Vagy tizszer elküldjük magunkban a francba a csajt, amúgy is halál nevetségesen néz ki, ahogy a kamerába beszél és vigyorog és grimaszol az utca közepén, nem csak nekünk tűnik fel. Végül nagy "sikerült" felkiáltással győzünk :-) A csaj meg marad még malackájával a kávézó előtt.
Megyünk haza, egy lépéssel tovább értünk. Még éjfélig formázza a vinyót Kriszti, vagy valamit csinál, már magam sem tudom, mert a gyomorideg leállította az összes agysejtem mozgását. Másnap folytatjuk. Tesóm átküld egy linket, amin nagyon pontosan részletesen le van írva a folyamat, amit csinálnunk kell. Kriszti ebben gyakorlottabb, Öcsém meg is jegyzi, hogy elmenne informatikusnak, csinálnak majd itt egy céget :-)
Persze mindig van egy-egy pont, amikor nem úgy sikerül a leírtak ellenére, ahogy kéne, ilyenkor skype vagy telefon, hogy hogyan tovább. A gyerekek persze érzik, hogy idegesek vagyunk, így tetézik, hogy néha még külön idegesítenek is minket. Nagynehezen elkészül a W7 imagefile, vagy mi a szösz, berakjuk a vinyómat a helyére, külső drive-ként Krisztié és várjuk a csodát, hogy elinduljon az installálás. De nem indul.Újabb telefon, írjuk ki CD-re, talán úgy jobb lesz. HP-ből kivesszük a CD-írót, összekötjük a Fuengirola-ban vásárolt kütyükkel (még jó, hogy többmindent tartalmaz a csomag), kiírjuk CD-re. Berakjuk a gépembe a CD-t, hogy akkor arról installálunk, de egy teljesen más képernyő jelenik meg, mint eddig. Nem értjük. Nem értjük, olyanannyira, hogy egyszer csak elindul az én jól bevált, imádott XP-m. Nem akarok hinni a szememnek. Megadom a jelszót, és mikor mindent változatlanul betölt, még akkor sem tudom felfogni ami történt. Nem vesztek el az adatok, minden megvan! Hívom a Tesómat, aki szintén teljesen értetlenül áll az ügy előtt. Aztán szép lassan visszatér belém az élet, gyorsan átmásolunk minden fontosat Kriszti gépére. Örömünkben felpakoljuk a csapatot és bemegyünk fagyizni, persze viszem a gépemet, hogy ennek örömére ott gyorsan letöltök néhány filmet. Már ismernek minket, bár most a négy gyerekkel már nagyobb feltűnést keltettünk :-) Én töltögetek, a skacok a téren fogócskáznak spanyol gyerekekkel. Noel jó fej, megkérdez egy spanyol kislányt, hogy beszél e spanyolul :-D Későn érünk haza, vacsora, fürdés, gyerekek ágyba, mi meg a borocska mellett beülünk megnézni az Amelie csodálatos életét...
Hát nem csodálatos az élet? :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése